Magyar Könyvtárosok Egyesülete
Pest Megyei Szervezete

1827 Budapest, Szent György tér 4-6.
www.pemeksz.hu
Esik az eső! Nem akadály...
Prágablog - könyvtáros módra
Tanulmányút Prágában
2006. június 29- július 2.

2006. június 29. csütörtök
Hajnali 6 óra:
Harminckilenc fokos lázban égek... Menni vagy nem menni? Ezek a kérdések lebegnek párás szemeim előtt, hiszen az egész család beteg. De hát erre az utazásra várok fél éve! Fékcsikorgás, a baráti taxi megérkezett. Döntöttem: megyek, ezt nem hagyom ki. Prága vár ránk!
Hajnali 8 óra:
Indulás! Helyválasztás (rosszullevős lévén természetesen a kerékre ülök), létszámellenőrzés, majd jó szokás szerint előkerülnek a szendvicsek. No meg a részletes program, fontos információk kedves Gyurink tolmácsolásában: Ausztria, Telc, majd röpke egész napos utazás után a várva várt város, Prága.
Kora délután, aznap:
Telc! Ezt látni kell! Szinte üres, gyöngyszem kisváros, tele Pest megyei könyvtárossal. Meseházak, fények és kellemes társaság, no meg a hűvös cseh sör. Nehéz felejteni ezt a délutánt!
Este:
Megérkezés a szállásra, egy kicsit megviselten. Senki nem akarja elhinni, hogy Adri három orgonasípszerű bőröddel érkezett három napra! Szobafoglalás, vacsora, sötét este. A társaság úgy gondolja, Prága fényeinek megtekintése nélkül nem kezdődhet el ez a hétvége. Én a sötétet választom, egy emberként őrzöm a szállást, két lázcsillapítóval, de boldogan.
 
2006. június 30. péntek
Reggel:
Kedves idegenvezetőnk, Cséfalvay Ildikó, fogad a busznál. Bemelegítő meséléssel kezdjük a napot. Buszunk Prága belvárosában tesz le minket, majd szakavatott idegenvezetőnk irányításával elindulunk csodát látni, a Strahovi kolostor híres könyvtárába. Innen igazán nehezen szabadulunk, nem tudunk betelni a fantasztikus könyvek élményével.
 
A hegy tetejéről páratlan, de nem párátlan a kilátás, számomra meghatározó prágai élmény ezen a hétvégén. No meg a lázam is elmúlt! Kicsit nagyon esik, a szél is fúj, de mindenki nagyon élvezi a sétát. A várnegyed felé haladva Ildikó zárójelben felhívja a figyelmünket egy igazi, régi, kihagyhatatlan sörözőre (többen összesúgnak és jegyzetelnek! vajon miért?). A vár csodás, imádjuk az éppen őrségváltásra menetelő katonákat és a jellegzetes, kisoldali hangulatot a mesés utcákkal, a gyönyörű kilátást az Óvárosra. Aranyművesek utcája! Nem lehet itt hagyni!
Délután:
Kell egy kis lazítás, így hát leválunk a csoportról. A sör helyett a meleg teát kóstoljuk meg (ezt ott és akkor nem mertem bevallani). No és a szuvenírek begyűjtése, hiszen anélkül még Prágából sem lehet hazamenni: Becherovka díszes pohárral, barna sör csatos üvegben és a mini kerámia házikó, pont Kafkáé!
Este:
Vacsi a szálláson, majd vissza a belvárosba, (most már a legrövidebb utat is tudjuk a buszhoz), a fények előző este kimaradtak!
 
2006. július 1. szombat
Reggel:
A szandik megszáradtak, esőkabátok a bőröndbe, mert süt a nap!!!! Irány a Kisoldal. Ildikó még bírja szuflával, izgalmas dolgokat mesél. Kacskaringós utcácskák, széles sugárutak váltakoznak. Találkozik a ma és a tegnap, a régi és az új Venczel-tér. Mindenki előtt sok minden lepörög. Isteni a fagyi, nem beszélve a társaságról. Gyönyörű templomok, érdekes múzeumok, rengeteg élmény. Fotózás az Iparművészeti Múzeum női toalettjéből, innen jó a rálátás a pillanatnyilag nem látogatható, páratlan szépségű zsidó temetőre (az info Ildikótól).
Délután:
Szükségünk van a személyes látásmódra, így a Károly-híd tornyának megmászása után kis táraságunk önálló életet él. Ezen a hídon jelen kell lenni, és hosszasan élvezni, amit nyújt. A szobrok, a művészek és mi, akikből nagyon sokféle fordul meg itt.
Este:
Már egész jól tájékozódunk, elsőre visszatalálunk a szállásra! Este az U Flekuban, a híres-neves sörözőben gyűlik össze a társaság. Van esélyünk, hogy odaérünk, ha …De hát ez a ha mindig becsúszik. Mit nekünk térkép, gyerünk toronyiránt (jelzem, ez nem mindig válik be)! Ám nem mi vagyunk az utolsók, Vilma még nincs itt. Hová tűnt Vilma? Klári aggódik, többen kora délután még látták…A látvány és az illatok csodásak, itt már szinte mindegy, ki mellett van üres szék! Megvan Vilma! Korábban jött, a pincérekkel összebarátkozott, így bent várt ránk. Ilyen sört csak itt lehet inni (a teáról én is váltottam)!!!!! No meg az esti fények, kihagyhatatlan.
 
2006. július 2. vasárnap
Reggel:
Nem hisszük el, hogy ez az utolsó napunk! Adri megszámolja bőröndjeit, majd indulás, de még nem haza, hanem Kutna Horába. Megálló a Csontkápolnánál (a templombelsőben mindent emberi csontokból készítettek az ott élő szerzetesek). Azt gondolom, ezt is látni kell, bármilyen elborzasztó is tud lenni, ezek is mi vagyunk. Látogatás a nagytemplomban, utolsó és meghatározó élményünk erről a gyönyörű városról. Egy meleg kávé a hegyoldal tövében lévő kávézóban, majd indulás haza! Hiszen a családom és Gödöllő vár rám...

Liskáné Fóthy Zsuzsa

Fotótár: Tanulmányút, Prága