Népek találkozóhelye...
2005. augusztus 18-25.
Pest megyei könyvtárosokkal Dél-Erdélyben jártam a nyáron. Ez nem egy átlagos-szokványos turista útvonal, bár mit is nevezünk annak? Azt bizton leszögezhetjük, hogy ilyen tudatosan összeállított, a fellelhető nevezetességek, városok, falvak, építészeti emlékek történetét feltáró és felölelő programmal kevesen indulnak útnak.
Nehéz beszámolni egy ilyen útról: mit emeljünk ki, mire emlékeztessünk, mit javasoljunk a követőknek? Erdély esetén egy kicsit "bezavar" a politika is. Miért vállalkozom rá mégis? Egyrészt, mert a lap szerkesztője felszólított rá, másrészt én magam is fontosnak gondolom összefoglalni a tapasztalatokat, az érzéseket és természetesen a tanultakat is.
Történelem szakos egyetemistaként sokat tanultam azokról a területekről, melyek ezer éven át Magyarországhoz tartoztak, jeles történelmi események, személyiségek, de irodalmi történések is kötődnek e tájhoz. Az úton megelevenedtek előttem az eddig tanultak, olvasottak.
Alvincon Fráter György; Gyulafehérváron Hunyadi János és Bethlen Gábor; Keresden szintén ő; Olthévízen és Fogarason Bethlen Kata; Csernátonban Bod Péter; Kisbaconban Benedek Elek; Zágonban Mikes Kelemen emléke előtt tiszteleghettünk. Az Olt mellett haladva gondolhattunk még Apáczai Csere Jánosra, Baróti Szabó Dávidra, Brassóban pedig Áprily Lajosra. Mennyi-mennyi nagy név! És akkor még nem említettük Bartók Bélát, Bem Józsefet, Petőfit, és a 12 dévai kőmívest!
A nyolc nap alatt átutaztunk a hajdani Temes, Hunyad, Alsó-Fehér, Aranyos, Nagy-Küküllő, Udvarhely, Háromszék, Brassó, Fogaras és Szeben megyéken. Elindultunk a partiumi, főleg románok által lakott területekről, egy vegyesen, magyarok, románok és szászok által lakott vidéken keresztül visszajutottunk egy kicsit "magyarföldre", a régi Magyarország legtávolabbi magyarlakta vidékére. Innen a Regáthoz egészen közel jutva ismét visszafordultunk Magyarország felé.
Hány és hány történelmi várost láthattunk! Temesvárt (1552. Losonczy István); Gyulafehérvárt, mely a történelmi Erdély fővárosa, a Hunyadiak temetkezési helye, az katolikus püspökség székhelye. Megtekintettük Nagyenyed híres kollégiumát, s a talán legszebb középkori városmaggal rendelkező Segesvárt az Óratoronnyal.Eljutottunk a Székelyföld fővárosának is tekinthető Székelyudvarhelyre, majd a nagyon gazdag Székely Nemzeti Múzeummal dicsekvő Sepsiszentgyörgyre. Bekukantottunk Kézdivásárhely udvartereibe; Kovásznán a Pokolsár nevű forrásba. Elbűvölt minket Brassó a főterével és a Fekete-templommal, és az Európa kulturális fővárosa címre készülő gyönyörű Nagyszeben. Megnéztük Medgyes történelmi belvárosát, érintettük Szászsebest, Székelykeresztúrt, Dévát, Vajdahunyadot.
Az előbb felsorolt települések gyönyörű városközpontjai, főterei mellett meglátogattunk néhány várat is. A mindenki által ismert Vajdahunyad, Fogaras megtekintése mellett megmásztuk Kőhalom várát; végigjártuk a turistaközpontnak számító Törcsvárat (Drakula); a felújítás alatt álló, roppant érdekes Barcarozsnyót; a kelneki magánvárat, ám a történelmi városközpontok nagy része is erődített várnak tekinthető. Különösen megragadó volt Nagyszeben központja a várfalakkal, a gyönyörű templommal. Csak reménykedhetünk, hogy a keresdi Bethlen-kastély felújításához lesz elég pénze a családnak, s hogy az Árva Bethen Kata olthévízi kastélyában működő iskolában sok magyar gyermeket taníthat az épületben lakó pedagógus házaspár.
Fejet hajtottunk Mikes Kelemen tölgyfái és emlékoszlopa előtt, Benedek apó házában felelevenedtek a népmesék. Dél-Erdély vallási emlékei, templomai meghatóak voltak: őrzik a nemzeti tudatot – lett légyen az szász vagy magyar! Gyulafehérvárt a katolikus székesegyház, a medgyesi, nagyenyedi, segesvári, brassói és nagyszebeni evangélikus templom tulajdonképpen ismertek mindenki előtt. Ismerjük-e azonban a hajdani szász püspöki székhely, Berethalom erődtemplomát?
Egyáltalán mit tudunk a szász erdőtemplomokról, melyek egy részével ezen az úton szintén megismerkedhettünk. A homoródszentmártonit csak kívülről láttuk, de a legnagyobbnak számító prázsmárit végigjárhattuk. (Sajnos, a hívek száma egyre kisebb, hiszen a szászok nagy rész ma már Németországban él!) Ugyancsak kicsi hívőszámmal működik a boroskrakkói református templom élén Kund nevű fiatal lelkészével. Reméljük, nem jut ez is a marosszentimrei templom sorsára. A bögözi református lelkész büszkén mutatta templomának freskóit, nevezetességeit, az agyagfalvi templom pedig annyira élő, hogy éppen egy esküvő tanúi és vendégei is lehettünk. A kerci cisztercita apátság romjaiban is méltóságteljes. Temploma is szépen rendben van. Torockószentgyörgy és Homoródszentjános unitárius templomát is fiatal lelkész vezeti. Na, és hát Torockó a Székelykővel! A talán legszebb erdélyi községet a Kőköz-szoroson keresztül közelítettük meg. Maga az út is felejthetetlen volt. Csak reméljük, hogy ide (is) visszatérhetünk!