2018. június 13.
2008-ban volt 50 éves a biatorbágyi Karikó János Könyvtár, ennek alkalmából a Biatorbágyi Faluházban szervezett szakmai konferenciával egybekötött ünnepségre voltak hivatalosak a megye könyvtárosai. 10 év elmúltával pedig kettős évfordulót ünnepelhettünk: a könyvtár 60 éves, az MKE Pest Megyei Szervezete pedig 40 éves. Ennek jegyében telt a június 13-i könyvtárosnap a Juhász Ferenc Művelődési Központban.
A szép számban megjelent vendégeket először Fülöp Attiláné, a PEMEKSZ elnöke köszöntötte. Rögtön ezután a tavalyi könyvtárosnapot szervező budakeszi Nagy Gáspár Városi Könyvtár igazgatója, Ádám Éva átadta az újabb szalaggal gazdagodott vándorbotot a házigazdának, Uzonyi Edit biatorbágyi igazgatónak.
A könyvtárosokat köszöntő Tarjáni István polgármester arra kért mindenkit, hogy vigye Biatorbágy jó hírét. A könyvtárról elmondta, hogy a jövőre 60 éves énekkar és a bábcsoport bölcsője is volt annak idején. Varga László alpolgármester és a közönség soraiban jelen lévő előző polgármestert, az életműdíjas helytörténész Palovics Lajos is megtisztelt bennünket a jelenlétével. Varga László fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Biatorbágy a mindenki által ismert viadukton és annak egykori felrobbantóján kívül másról is híres: ma már iskoláknak otthont adó kastélyok, Árpád-kori templom, Juhász Ferenc költő, Szily Kálmán építész… Biatorbágy – a lakosság összetételét tekintve – fiatal település, ezért komoly kihívást jelent a könyvtárnak a fiatalok megszólítása.
Az önkormányzat nevében még Nánási Tamás, az Oktatási és Kulturális Bizottság elnöke, szólt a közönséghez. Az ő szülei 2008-ig vezették a könyvtárat, így jól ismeri a szakma és a biatorbágyi könyvtár helyzetét. Gyerekkorában még alig volt hely a könyveknek az akkor 25 m2-es könyvtárban, az épület szerencsére az évek során két alkalommal is jelentősen bővült, a belső terek szépek, csak a külső vár felújításra, vagy egy új épületre.
A köszöntések után Tóth Krisztina és Néder Norbert bábművészek előadásában láthattuk A só című magyar népmesét. A nagy sikerű előadásba a közönség soraiból is bevontak szereplőket.
Ezt követően előadást hallhattunk Uzonyi Edit könyvtárigazgatótól Biatorbágy történetéről és jelenlegi helyzetéről, valamint a könyvtárról. Említette az autópályáknak köszönhető jó infrastrukturális ellátottságot. Bia régen járási központ is volt, a svábok 1946-os kitelepítéséig. Gyönyörű természeti látnivalók is várják a kirándulókat: például a Biai-tó, a Peca-tó, a Nyakas-kő, a Madár-szirt, a kaptárkövek. Az építészeti alkotások a teljesség igénye nélkül: Farkas-, Szily-, Fény-, Sándor-Metternich-kastély, Antal-kereszt (vörös kereszt), római katolikus és református templom, Szent Kereszt-kápolna romjai, Rozália-kápolna. 1920-ban szélvihar pusztított, a tornádó a házak jelentős részét lerombolta. Ami a könyvtárat illeti: 1996-ig külön a két településrészen külön működött a könyvtár, amelyek anyagát a Karikó János Könyvtár állományába olvasztottak be. Uzonyi Edit is részletesen elmesélte, milyen bővítéseken, technikai és informatikai fejlesztéseken keresztül jutott el a könyvtár a mai szép állapotába. Elmondta, hogy 10 év alatt nagy változások történtek, immár önálló intézményként működik a könyvtár
A kávészünetet követően Barátné Dr. Hajdú Ágnes, az MKE elnöke köszöntötte a résztvevőket, különös tekintettel a jelen lévő alapító tagokra, és megemlékezett arról az időszakról, amikor a Pest Megyei Szervezet is megalakult.
Utána Bazsóné Megyes Klára, a PEMEKSZ titkára lépett a mikrofonhoz, hogy visszatekintsen a PEMEKSZ 40 évére. A megye adottságai (nagy terület, széttagoltság, eltérő fejlettségi szintek, székhely hiánya) már a kezdetekben is nehezítették a működést. Ennek ellenére 165 taggal alakult meg a szervezet 1978-ban. Az első elnökséget Weisz Gábor, a váci könyvtár igazgatója vállalta, ő sajnos már nem lehetett itt, de velünk ünnepelt az első vezetőség egyik tagja, Fekete Józsefné is. Az 1982-94 közötti évek az útkeresés időszaka volt: ekkor dőlt el, hogy milyen rendszeres programok legyenek, milyen szervezetekkel vegyél fel a kapcsolatot. Az 1994 és 2006 közötti évek a megerősödés időszakának tekinthetők: 1997 óta vannak könyvtárosnapok, kialakulnak a nemzetközi kapcsolatok, tanulmányutakat szerveznek, a kommunikáció immár levelezőlistákon zajlik. Létrejött a Téka-díj. 2006 és 2018 között már a stabil, hagyományokkal bíró időszakról beszélhetünk. A tanulmányutakat szerveződtek a határon túli magyar területekre, megalakultak a műhelyek, rendszeressé váltak a műhelynapok, ahol a szakma neves képviselői mellett a megye könyvtárosai is bemutatkoztak, megosztva egymással a jó gyakorlatokat. Létrejött a Nagy Ferenc-díj. Elindult a PEMEKSZ saját honlapja.
A történeti áttekintés után egy-egy szál szegfűvel köszöntötték a jelen lévő alapító tagokat. Utána átadták a Téka-díjat, amelyben idén Kristály Istvánné zsámbéki könyvtáros részesült, és a Nagy Ferenc díjat, amelyet Fucskár Erika szentendrei gyermekkönyvtáros kapott. Kihirdették a PEMEKSZ logó pályázat nyertesét, a szervezet új logóját Kajári Katalin gödöllői könyvtáros készítette el. Végül ünnepi műsor következett a díjazottak és a jelenlévők tiszteletére, melynek az volt a különlegessége, hogy előadóművész kollégák műsorát hallhattuk. Százhalombattáról József-Rozsnyai Júlia, Arany János Vörös Rébék című balladáját adta elő. Ugyancsak Százhalombattáról Kovács Marianna mesemondását hallhattuk. Végül a diósdi Diriczi Zoltán és zenész társa gyimesi népzenét játszottak.
Ekkor érkeztek a kettős jubileumot ünneplő torták, amelyeket az ízletes és bőséges ebéd elfogyasztása után vágtak fel. Ezt követően kisebb csapatokat alkottunk, és így gyalogoltunk ki a viadukthoz, akinek pedig egy hosszabb sétához is volt kedve, az átmehetett a Karikó János Könyvtárba. Mindenképpen megérte, mert egyrészt kellemes volt a kis utcákon sétálni, a könyvtár pedig tényleg nagyon szépen kibővült, még a raktárhelyiségben is szépek a polcok és példás rend uralkodik.
