2013. szeptember 11.
Júniusban az árvízi helyzet miatt inkább a könyvtárosnap elhalasztása mellett döntöttünk, ezért szeptember 11-én gyűltünk össze Ráckevén. Reggel még eléggé szomorú időjárás fogadta a résztvevőket, de ezt ellensúlyozta a ráckeveiek vendégszerető fogadtatása, még a liszt- és cukorérzékenyekre is gondoltak a gyümölcsös köleskásával.
A 110 résztvevős tanácskozás a következő mottó jegyében zajlott: Olyan a könyvtár, mint a könyvtárosa. Azért ezt választottuk, mert olyan sokszor esik szó a technikai feltételekről, az állomány összetételéről, a pénzügyi helyzetről, hogy néha nem árt beszélni arról sem, aki mindezt működteti, vagyis a könyvtárosról.
Először Bazsóné Megyes Klára (MKE Tanács elnöke, az ülés levezetője) köszöntötte az egybegyűlteket, majd egy helybeli kisfiú, Sáfár Tamás olvasta fel saját meséjét, amellyel a Kossuth Rádió pályázatán is indult, és szép helyezést is ért el. A mese maga is a könyvtárban játszódik, ahol csak egy kislány olvas, mindenki más csak a számítógépek előtt ül. A magányosan árválkodó könyvekből előjönnek azok szereplői, és tanakodni kezdenek, hogyan lehetne visszahódítani az olvasókat. Az ötletet – a számítógépek kezdőlapját állítsák át irodalmi témájú oldalakra – sikerrel meg is valósítják.
Az irodalmi bevezető után Fülöp Attiláné, a Pest Megyei Szervezet elnöke szólt röviden, üdvözölte a vendéglátókat, valamint az országos szervezet jelen lévő tisztségviselőit, tagjait.
Elsőként Hegyi Gergely ráckevei igazgató mutatta be röviden a könyvtárat, különös tekintettel a közelmúltban lezajlott felújításra – már a tavalyi olvasószolgálatos műhelytalálkozó alkalmával megcsodálhattuk az új épületet. Fényképekkel is illusztrálta, hogy mekkora változáson ment keresztül az egykori iskolaépület. A mai világban ritka örvendetes tény, hogy a közbeszerzésnek köszönhetően a tervezett költség feléből megvalósult az új épület fölszerelése. Az pedig még nagyobb öröm, hogy a 10000 lakosból 1000 rendszeres könyvtárlátogató.
A szakmai előadást Vidra-Szabó Ferenc szociológus tartotta, aki – bár nem könyvtáros végzettségű – évtizedekig az OSZK-ban dolgozott. Úgy érzi, egyszerre tud kívülről és belülről is tekinteni a könyvtári szakmára. Szerinte fontos, hogy minden könyvtáros képes legyen kívülről is tekinteni a saját intézményére – ahogyan egy olvasó vagy egy oda éppen betérő ember teszi. Rövid történeti áttekintést a könyvtáros szerepéről: először a humanista, nevelő felfogás dominált, vagyis a könyvtáros dolga, hogy az általa helyesnek tartott ízlést érvényre juttassa. Később a liberális, szolgáltató könyvtár irányzata jött divatba, vagyis minél inkább az igényekhez kell szabni a szolgáltatásokat, ennek a vívmánya a szabadpolcos rendszer. Újabban pedig a szociális szerep kerül előtérbe, hiszen a hátrányos helyzetűek sorsát azzal is tudjuk javítani, ha segítünk nekik leküzdeni az információhiányukat. A cél természetesen az, hogy a három felfogás minél inkább kiegészítse egymást. A könyvtár hagyományos szerepének változásai azonban nem mindig kerülnek be a köztudatba. Fontos megfelelően kommunikálni az új szolgáltatásokat, lehetőségeket! Átpolitizált világunkban például nagy erény, hogy a könyvtár semleges helyként működhet azok számára, akik nem tudnak vagy nem akarnak semmilyen világnézetű csoporthoz kötődni. Természetesen ne csak kommunikáljuk a megfelelő képet magunkról, hanem váljunk is olyanokká, ehhez megfelelő minőségmenedzsment vagy kommunikációs szakember segítsége is szükséges lehet. A külső megjelenés sem elhanyagolható, a könyvtárépület legyen hívogató, nyugaton a „látványkönyvtár” is divatos. Az pedig magától értetődő, hogy a könyvtárosnak segítőkésznek kell lennie.
Az első hozzászóló dr. Kovács Csilla, a Pest Megyei Könyvtár nyugalmazott munkatársa volt, aki a könyvtáros végzettsége mellett pszichológus is. Lélekjelenlét című előadása jól kapcsolódott Vidra Szabó Ferenc azon felvetéséhez, hogy olyanná is kell válnunk, amit kommunikálni szeretnénk. A lélekjelenléthez tehát az kell, hogy – időt szakítva a befelé fordulásra és a lelki elmélyülésre – visszataláljunk a „belső maghoz”. Amint a talajban is mélyre kell ásni a tiszta forrás eléréséhez, úgy önmagunk esetében sem elég a felszínesség: ott csak zavaros és hamar kiapadó vizet találunk. A vallások és a meditáció is az elmélyülés formái lehetnek. Fontos, hogy a negatív érzelmeket (félelem, harag) minél inkább ki tudjuk küszöbölni, és hogy el tudjuk kerülni a negatív hozzáállást vagy viselkedési formákat (pl. túlzott becsvágy, munkamánia, perfekcionizmus, rivalizálás, ellenőrzési kényszer). Ha sikerül befelé figyelnünk, akkor tudunk a külső világ kihívásaira is megfelelően reagálni. Két módszert említett még Kovács Csilla: ha nincs is mindig lehetőségünk különleges helyekre eljutnunk, a vizualizáció kivon minket a hétköznapokból. A sok negatív hír ellensúlyozását pedig az ún. öröméletrajz elkészítése jelentheti, ami kiemeli a sikereinket, az erősségeinket.
Ignéczi Lilla, a váci könyvtár igazgatóhelyettese is megosztotta gondolatait. Ő is kiemelte a segítőkészség fontosságát, de a tudás elavulása ellen is küzdeni kell a folyamatos továbbképzéssel, hiszen a könyvtárossal szemben kis túlzással elvárás, hogy mindent tudjon és azonnal. Azzal a véleménnyel viszont vitatkozott, amikor a könyvtáros szervezetektől várják a társadalmi megítélés javítását. Szerinte a könyvtáros képét a könyvtárosnak kell elsősorban alakítania.
Az utolsó hozzászóló a Dunaharasztiból érkezett Tóth Marianna volt. A következő hasonlattal indított: a kultúra szó régen a földművelést jelentette. Ma viszont a kultúra szó más jelentést hordoz, így a művészettel együtt a földkéreg helyett az agykérget fejleszti. A mezőgazdasági hasonlatokhoz visszatérve, a jó fa terem jó gyümölcsöt, így fontos az erkölcsös magatartás, ami a modern tudással kiegészülve lehetővé teszi az innovációt. Személyes hitelességünk mentheti meg a szakmánk hitelességét is. Az olvasók tájékoztatásában hasznos lehet a féléves terv elkészítése, és annak kiplakátolása, honlapra elhelyezése – így az olvasók tervezni tudják a könyvtári programokat.
A szakmai előadások után Fülöp Attiláné átadta a Téka-díjakat a 25 éve a megye könyvtárügyéért dolgozóknak (Barócsi Istvánné, Koglerné Hernádi Ágnes, Szabó Zsuzsanna,Tóth Istvánné), és a Nagy Ferenc-díjat is megkapta az arra pályázó helyi gyerekkönyvtáros, Barbulszka Gabriella. Gratuláltunk a közelmúltban díjban részesült kollégáknak is. Szintén ráckevei könyvtáros, Szamosvári Istvánné Marika kapott MKE-emlékérmet több évtizedes munkája elismeréseképpen. Mándli Gyula, a váci könyvtár igazgatója pedig Kertész Gyula-emlékéremben részesült helyismereti munkájáért. Az országos egyesület főtitkára, Fehér Miklós Szinnyei József-díjat kapott. A köszöntött díjazottak közül Fehér Miklós néhány szót intézett is a közönséghez: énekkari tagként élménye, hogy a kórus többet nyújt, mint az énekesek teljesítményének összessége. Ugyanígy a könyvtár is többet nyújt, mint a könyvtárosok összessége.
A szakmai előadások után csoportokra oszlottunk, és így – az eső elálltának köszönhetően – kellemes hajókirándulást tettünk a Dunán, körbehajózva a meghitt horgászparadicsomot nyújtó kis szigetet, megcsodáltuk a gazdag ismeretanyagot nyújtó helyi múzeumot és a gyönyörű ortodox templomot – és természetesen az elfogyasztott finom ebédről se feledkezzünk el!
Öröm volt egy év után újra Ráckevén járni, és látni, milyen sikeresen működik az új épületbe költözött könyvtár – továbbá hasznos gondolatokkal gazdagodhattunk a tartalmas előadások jóvoltából.
