1998-ban kezdett dolgozni a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárban. Ahogy ő is meséli, munkáját az akkori óvódás gyermekének köszönheti, aki összebarátkozott egy könyvtáros szülő gyermekével. Ez megpecsételte a sorsát, Zsuzsi 26 évet töltött el köztünk. A könyvtár majdnem minden részlegében dolgozott, sokszor egyidőben, hiszen ő lett a kollektíva jolly jokere, mindig mindenkit képes volt helyettesíteni.
Első éveit adatrögzítőként töltötte, segítette a könyvtár állományát rögzíteni a SZIRÉN könyvtári rendszerbe, majd ügyviteli alkalmazott lett az akkor működő Internetkávézóba. Ezzel egyidőben kiadványkészítő tanulmányokat folytatott, ami jelentős állomás lett a könyvtár életében. Ugyanis innentől kezdve az általa szerkesztett kiadványok lettek az etalon az egész városban. Zsuzsi munkáját mindig az alaposság jellemezte. Kiadványainak színvonalát a legnagyobb vezetői sürgetés sem tudta csorbítani: csak a maga számára is tökéletes munkát adott ki a kezéből.
2015-ben könyvtáros végzettséget szerzett, majd elvégezte a Fejlesztő biblioterápia képzést és a felnőttkönyvtár olvasószolgálatos munkatársa lett. Kedves, nyitott személyiségét az olvasók pillanatok alatt megszerették.
Precizitásának köszönhetően új feladatként megkapta a feldolgozást, amit laza könnyedséggel elsajátított, mellyel mindenkit lenyűgözött.
Határtalan segítőkészségét sokan megtapasztalhatták, amikor magándolgaik megoldásában Zsuzsi tudására támaszkodtak, amit Zsuzsi szelíd alázattal, de mindig teljes mértékben véghezvitt.
A kollektíva lelke volt. Minden nézeteltérésben a megértő, békítő szerepet töltötte be. Sokszor hangzott el tőle ez a mondat „Higgyétek el, nem akar rosszat, őt is meg lehet érteni”. Ő tényleg megértette, elfogadta az embereket hibáikkal együtt, és ahogy őt is mindenki szerette – ő is szeretett mindenkit.
Miért a múlt idő? Mert Zsuzsi immár a felmentési idejét tölti, nemrég elbúcsúztunk tőle, nem dolgozik már velünk.
Az utolsó hónapjait feladatai átadásával töltötte, miközben azon dolgozott, hogy minden munkáját befejezze. Ezt is épp oly szerényen és csendben, ahogy dolgozott. A munkával töltött utolsó napjaiban sokszor elmondta, milyen nagy öröm számára, hogy kitűnő kolléga vette át a kiadványszerkesztést, a feldolgozást és minden egyéb jó kezekben van. Bizony ez így van, mert neki is mindenki szeretne megfelelni.
Zsuzsi hiányzik a könyvtár hétköznapjaiból, de ígéretét szépen betartja, unokája mellett azért ránk is szakít időt, felhív, meglátogat bennünket.
Kissné Vajda Zsuzsannának, Zsuzsinknak köszönjük a velünk töltött 26 évet!