A biblioterápia hagyományos és speciális alkalmazási területei
 
A szeles, hűvös idő ellenére szép számban gyűltünk össze az olvasószolgálatos műhely találkozójára Monoron. A meleg kávé, tea és az aprósütemények fogyasztása után Hajdú Zoltánné, Ági röviden beszélt a könyvtárról, elmesélte, hogyan újították fel és alakították át a korábban más célt szolgáló épületet, hogy minél alkalmasabb legyen a könyvtári funkcióra. Sajnos azonban egy ilyen létszámú rendezvény befogadására még most sem alkalmas, így átsétáltunk a Vigadó nem messze található épületébe. Itt először Darázsi Kálmán alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Említette, hogy az utóbbi időszak jelentős fejlesztése volt a délután meglátogatni tervezett tavas park rendbehozatala: kikotorták, sétányokat építettek köré. Ezt követően Fülöp Attiláné PEMEKSZ-elnök szólt néhány szót, örömét fejezte ki, hogy a „kis könyvtárosnapra” ilyen sokan eljöttünk. Mindig aktuális témákat igyekszünk elővenni, így most a könyvek, a könyvtárosok vagy éppen a digitalizálás után az olvasó került középpontba a szakma élvonalbeli előadóinak jóvoltából. Az előadások előtt azonban meghallgattuk Szirtes Dávid, a helyi prózamondó verseny győztesének szép előadását: Móra Ferenc Omár című meséjét mondta el.
A bevezető előadást Bartos Éva tartotta Mi a biblioterápia? címmel, aki nem csak a Könyvtári Intézet igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig, hanem a 80-as évek óta foglalkozik biblioterápiával. Mint megtudhattuk, a biblioterápiának két fő ága van: a klinikai, pszichoterápiai, tehát az orvosi alkalmazás, és a megelőzési célú felhasználás, amikor irányított olvasással és az olvasottak megbeszélésével próbáljuk elősegíteni a személyiségfejlődést, elmélyíteni az önismeret és segíteni a mentális egészség megtartását. A helyszín általában az iskola, az iskolai könyvtár. A foglalkozásoktól azt remélik, hogy nő a gyerekek empátiás készsége, problémamegoldó képessége, és könnyebben felismerik (majd meg is valósítják) személyes céljaikat. A program kiterjeszthető gyerekotthonokra, szanatóriumokra, szociális intézményekre is. A személyiség több szintje (intellektuális, érzelmi, szociális és viselkedési) is fejleszthető a biblioterápiának köszönhetően. A könyvtár azért alkalmas erre a célra, mert a könyvtáros ismeri a feldolgozni kívánt műveket, az olvasószolgálat révén van kommunikációs tapasztalata. Természetesen kívánatos, hogy erre irányuló képzést is végezzen akár az egyetemi képzés során, akár külön tanfolyam keretében. A könyvtáros végzi a művek kiválasztását, vezeti a feldolgozását és segíti a mondanivaló tudatosítását.
Ezután Horváth Judit pszichológus beszélt a Kommunikáció és a biblioterápia kapcsolatáról. Előadását azzal a megnyugtatással kezdte, hogy bár lehet hibázni, de „ártani se könnyű”. Tudni kell kezelni az elszabadult indulatokat. A terápiás módszerekből annyit alkalmazzon a könyvtáros, amennyit éppen jónak lát az adott helyzetben. Az önismeret kiemelten fontos. A legjobb szándék mellett is lesznek kommunikációs zavarok, az ún. fehér zajokat minél inkább ki kell küszöbölni. Ne legyenek előre kész válaszaink, figyeljünk a másikra! Legyen asszertív a kommunikációnk: határozott, célratörő és konszenzuskereső. Ha nincs is azonnali eredmény, az nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne mutatkozna meg a biblioterápia jótékony hatása! Előny lehet a könyvtári foglalkozásoknak, hogy a könyvtároshoz adott esetben könnyebben fordulnak, mint a pszichológushoz.
Újabb szempontokat világított meg Fekete Katalin, aki arról beszélt, hogyan függ össze a Drámapedagógia és a fejlesztő biblioterápia. A drámapedagógia a tiszta kommunikációra tanít meg. A drámajátékokat beszélgetése övezik. Kellő tapasztalattal kell a csoporttagok eltérő természetét felmérni. A cél a mindennapi kapcsolatfelvétel és a kapcsolattartás megkönnyítése. A szituációs játékokban kipróbálhatom magamat különböző helyzetekben, és visszajelzést kapok a partnertől. A csoport ugyanakkor biztonságot is ad. A szerepcsere fejleszti az empátiát! Törekedni kell a minőségi jelenlétre, azaz ne nézzünk ki a szerepből! Fedezzük fel saját értékeinket és mások értékeit! A csoportvezetőt a csoport választja ki, nem a terapeuta. És hogy mindennek mi a szerepe a biblioterápiában? Érzékenyíti a résztvevőket, segít az egymásra hangolódásban és az együttműködés kialakításában.
A következő előadásban a gyakorlati megvalósításról beszélt Béres Judit: Tematikus bilbioterápiás csoportok pécsi könyvtárakban. Az egyik csoportban babavárók voltak (kiegészítve leendő nagyszülőkkel és gyermekvállalásra készülő fiatalokkal). Erre nemzetközi példák is vannak (pl. a Born to read program). Távolabbi cél a szülők felkészítése a gyermekek olvasóvá nevelésére, a személyiség- és képességfejlesztésre, a közelebbi cél a szülők önismeretének és pozitív önértékelésének a fejlesztése, valamint a szüléssel, a gyermekneveléssel és a párkapcsolat sorsával kapcsolatos félelmek feloldása és a társas kompetenciák fejlesztése. Másodlagos cél az olvasás népszerűsítése és a könyvtári programok propagálása is. Hogy mikben segített a csoport? Növelte az egyetemesség érzését, az érzelmi támogatást, feltárulkozási lehetőséget nyújtott, mások megismerése által pedig segített a tökéletesség-ideál elengedésében és párkapcsolati értékek, szülői felelősség és az esetleges változás szükségességének a felismerésében. Nem a szerző a fontos elsősorban, hanem a személyes olvasatok, hogy a csoporttagokra hogyan hatott az adott mű. A másik csoportban idősek voltak. Célcsoport lehet még a börtönlakók, anyaotthonban élők.
Utolsó előadóként Sóron Ildikó szólt Gyökerek és szárnyak – középiskolások biblioterápiája címmel. Bár nyílt csoportok is léteznek, jelen előadásban két zárt csoportot mutatott be. Az egyik a Bolyai János Műszaki Szakközépiskola és Kollégium kereteiben szerveződött, ide zömében vidékről felkerült fiúk járnak. A kommunikációs szintjük általában elmaradt a fővárosiakéhoz képest (az időnként tapasztalt vagány viselkedés csak az önbizalomhiányt próbálja leplezni), ezért a program célja a beilleszkedési nehézségeik leküzdése volt. A másik csoport a FSZEK keretén belül működött, ők a könyvtáros kollégák által összeválogatott gyerekek voltak.
Három fő célt lehet kiemelni: személyiségfejlesztés (önismeret, önbizalom, empátia, nyitottság növelése), felzárkóztatás és a tehetségkutatás, ill. -gondozás. A csoport működését az ún. terápiás szerződést szabályozza, melyben rögzítik, hogy a tagok használhatják az ingyenes szolgáltatásokat, és részt vehetnek a kiegészítő szabadidős foglalkozásokon. Az egyes alkalmak a következő elemekből állnak: ráhangolódás (akár játékok segítségével), beszélgetés általános témákról, ismerkedés a művel, terápiás beszélgetés, majd végül a levezetés.
A színvonalas előadások után kellemes hangulatban elfogyasztottuk az ebédet, majd egy kávé erejéig visszatértünk a könyvtárba, akinek reggel nem jutott ideje megnézni, most megtehette. Ez után következett a reggel tervezett tóparti séta. Gazdag szakmai program és kellemes személyes beszélgetések után térhettünk haza Monorról.
 

Fotótár: Olvasószolgálatos műhelytalálkozó, Szakmai nap Monoron

	Letölthető dokumentum: Tematikus biblioterárpiás csoportok pécsi könyvtárakban (prezentáció, 3,8 MB) Béres Judit
	Letölthető dokumentum: Gyökerek és szárnyak. Középiskolások biblioterápiája (prezentáció, 2,4 MB) Sóron Ildikó
	Letölthető dokumentum: Irodalmi művek listája Sóron Ildikó elaődásához (PDF dokumentum, 46 kB)
	Letölthető dokumentum: Kommunikáció és biblioterápia (prezentáció, 1,6 MB) Horváth Judit
	Letölthető dokumentum: Drámapedagógia (PDF dokumentum, 5,8 MB) Fekete Katalin
	Letölthető dokumentum: Mi is az a biblioterápia? (prezentáció, 233 kB) Bartos Éva

Meghívó: Olvasószolgálatos műhelytalálkozó, Szakmai nap Monoron