2011. június 24-27.
Mint ahogy már évek óta rendszeresen, idén is megtartottuk „rendes, évi” tanulmányutunkat. A szervezők, Klári és Ewa ezúttal a Szepességbe invitáltak minket. A tervezett program nagyon szépnek és érdekesnek ígérkezett, így aztán bőven akadt jelentkező a kirándulásra.
Elöljáróban csak annyit, hogy az alább leírtak csupán vezérfonalul szolgálnak a képekhez, a fotók sokkal szebben és többet mesélnek az útról.
Egy szép június végi reggelen vágtunk neki az útnak, melynek első állomása Betlér volt. Idegenvezetőnk segítségével bejártuk az Andrássy-kastélyt, ahol az állandó kiállítás mellett éppen egy herendi porcelánokból összeállított ideiglenes kiállítás is látható volt. A kastély vadregényes parkja is tartogatott élményeket, elzarándokoltunk a vízeséshez, ahol elkészültek az első csoportképek is.
Ezután már valóban a Szepesség felé vettük az irányt, úti célunk Csütörtökhely volt. De az élet és a GPS felülírta terveinket, mert a GPS utasításait követve – egyébként gyönyörű – erdei útra jutottunk. Egy probléma volt vele, nem igazán volt alkalmas buszközlekedésre. Egy keskeny út, egyik oldalán sziklákkal, a másikon szakadékkal. Szerencsére a szembe jövő forgalom is csekély volt, csupán egy-két külföldi (és lehet, hogy szintén GPS vezérelt ) autóval találkoztunk. Végül szerencsésen kiértünk az erdőből és amikor bal oldalon felbukkantak a Magas-Tátra ködbe burkolózó csúcsai, egy emberként sóhajtottunk fel, és én azt hiszem, hogy az elragadtatás hangjai közé néhány megkönnyebbült sóhaj is vegyült. Ha már így alakult, Káposztafalvára érve – Klári és Ewa helyzetfelismerésének köszönhetően – megpróbálkoztunk bejutni a templomba. Szerencsénk volt, amikor a sekrestyés megtudta, hogy egy csoport érkezett, készségesen kinyitotta a templomot és Ewa tolmácsolásával még a templomot is bemutatta. A templom és gótikus főoltára egyaránt figyelemre méltó, így nem bántuk meg, hogy erre vezetett minket a GPS. Ezek után azért tovább mentünk eredeti célunk, Csütörtökhely felé, ahol már nem volt ilyen szerencsénk, nem tudtunk bejutni a templomba.
Poprád szép külvárosa, Szepesszombat következett, amelynek kiemelt látnivalója a szintén gótikus főoltáráról ismert Szent György-templom, de a gondosan felújított egykori kereskedőházakkal körbevett főtér is meseszép.
Az élményekkel teli nap után fáradtan érkeztünk meg Ménhárdra, ahol házigazdáink igen kedvesen üdvözlőitallal és finom vacsorával vártak már minket. A fáradtság ellenére a napot egy jó hangulatú ismerkedési esttel zártuk.
Túránkat másnap Ólubló várában folytattuk, amelyet a XIII. században kezdtek építeni és évszázadokkal később itt raboskodott Benyovszky Móric is. Az időjárás kissé szeszélyes volt, hol ragyogó napsütés, hol eső, így aztán a kevésbé előrelátóak (többek közt én is) kicsit eláztak, de ez nem befolyásolta hangulatunkat. A várlátogatást egy solymász-bemutató is színesítette.
Innen Nagyőrbe mentünk, itt a Mednyánszky-múzeumot jártuk be, ahol csodálatos Mednyánszky képeket láthattunk.
Következett Késmárk, ahol- könyvtárosok lévén – az evangélikus líceum könyvtára is szerepelt programunkban. Itt egy igen kedves kolléganő fogadott minket és mutatta be könyvtárát. A könyvtár birtokában számos érdekes, ritka könyv van és bár fáradtak voltunk, akadtak néhányan, akik így is alig bírtak elszakadni a tárlókban kiállított ritkaságoktól. A városnézés során aztán meglátogattuk a Szent Kereszt-templomban Thököly Imre síremlékét, megtekintettük a gyönyörű evangélikus fatemplomot, majd kószáltunk kicsit a városban, aminek – a többi szepességi városhoz hasonlóan – nemrégiben felújított terei, utcái kellemessé teszik a sétát.
Az estét Ménhárdon töltöttük, ahol éppen falunapot tartottak. A csapat egyik része bekapcsolódott a „buliba”, míg mások inkább a közeli gyógyfürdőt választották, többek közt én is. De mi is inkább csak a sörről maradtunk le, mert a buli zenei részét mi is „élvezhettük”. A fürdő nagyon kellemes volt, ki-ki ízlésének megfelelően úszott, áztatta magát a gyógyvízben vagy „buborékokkal” masszíroztatta megfáradt tagjait.
Reggel felfrissülve vágtunk neki aznapi programunknak, ami továbbra is izgalmasnak ígérkezett. Csütörtökhelyen kezdtünk, és ezúttal szerencsével jártunk. A templom különlegessége a gyönyörű, gótikus Szapolyai-kápolna, amiért azt hiszem, érdemes volt visszamenni.
Szepes várának környéket uraló, távolról is pompás sziluettje igazi csemegét ígért a várak szerelmeseinek. Közép-Európa egyik legnagyobb kiterjedésű várát a XII. században kezdték építeni, több legenda is fűződik hozzá és bástyáiból lenyűgöző kilátás nyílik a tájra. Távolodva a vártól még visszapillantottunk és a várhegy oldalában egy kőből kirakott fura alakzatra lettünk figyelmesek, amiről később kiderült, hogy egy kelta lovat formáz. Azt hiszem, földhöz ragadt fantáziám ezt soha nem találta volna ki.
Közel Szepesvárhoz egy dombtetőn áll Zsigra kis temploma, melyet a XIII-XV. századból származó freskók tesznek különlegessé.
Szepeshelyen szintén a templom volt a fő látnivaló, ahol – hasonlóan a Szepesség többi templomához- gyönyörű szárnyas oltárokat láthattunk.
A nap végére maradt Lőcse, tervezett programunk utolsó állomása. Lőcse városa sokunknak Mikszáth és Jókai regényeit és az azokból készült filmadaptációkat juttatta eszünkbe. Szinte ismerősként jártunk körbe a főtéren, megcsodáltuk a városházát és borzongtunk a szégyenketrec láttán. De talán a legszebb a Szent Jakab-templom volt, csodálatos formáival, méretükben és szépségükben egyaránt lenyűgöző szárnyas oltáraival.
Mivel minden szerencsésen alakult és sikerült mindent végigjárnunk a tervezett programból így az utolsó napra vezetőink egy kis meglepetést találtak ki. A tutajozás a Dunajecen mindannyiunk számára izgalmas élményt jelentett. A tutajokba szállva először is elégedetten nyugtáztuk, hogy a víz se nem túl mély, se nem túl hideg, így bátran és vidáman vágtunk neki a kalandnak. Fenséges sziklák között vezet a folyó útja, szinte mindegyikhez fűződik valamilyen legenda, amit a tutajosok készségesen meg is osztanak a vendégekkel, még érdekesebbé téve ezzel a „hajókázást” Az időjárás is kegyes volt hozzánk, így ragyogó napsütésben, gyönyörű hegyek között tutajozva zártuk négynapos utunkat.
Nagyon köszönjük Klárinak és Ewának, hogy megszervezték az utat, azt hiszem, mindannyian szép és maradandó élményekkel tértünk haza. És aki mindezt nem hiszi, járjon utána! Megéri…
