Magyar Könyvtárosok Egyesülete
Pest Megyei Szervezete

1827 Budapest, Budavári Palota "F" ép.
www.pemeksz.hu
Beszámoló a szatmár-beregi ruccanásról
2010. augusztus 27.

Az MKE Pest Megyei Szervezetének idei tanulmányútja során Szatmár-Bereget jártuk be. Ceglédi kolléganőnknek köszönhetően a busz Ceglédről érkezett.
Augusztus 27-én reggel indultunk útnak Budapestről. Az első állomás Vaján volt, ahol megnéztük a Vay-kastélyt. A korhű módon helyreállított kastély nem csak kedvelt rendezvényhelyszín (sok esküvőt tartanak ott), hanem részletes kiállítást tekinthettünk meg a kastély történetéről is, minden szobában más történelmi korszak tárgyi emlékeit láthattuk. A kuruc kort bemutató szoba volt talán a legkomolyabb: pl. a Rákóczi-szabadságharc pénzügyi hátterét is bemutatja – kiváló helyszín lehet kihelyezett történelemórához. A földszinten pedig még egy ásványkiállítást is megtekinthettünk.
Vásárosnaményban a Beregi Múzeum tárlóiban gyönyörködhettünk. A helyi régészeti leletektől a népművészeti alkotásokon át a helyi viseletig minden fontosat megismerhettünk.
Ezután következtek a gyönyörű Árpád-kori templomok Tákoson és Csarodán. A reformáció idején református hitre tért az ottani lakosság, de a 20. századi restauráció idején helyreállították a katolikus múlt maradványait is (pl. sekrestye).
Beregdarócon egy természeti ritkasággal kerülhettünk szó szerint testközelbe: a dagadó lápot néztük meg, és a bátrabbak rá is merészkedtek a mocsárra: az idegenvezető ezt természetesen olyan helyen engedte meg nekünk, ahol a vízréteget borító vastag tőzeg miatt az alattunk mozgó „talaj” sem volt veszélyes.
A Tivadarban eltöltött éjszaka után Nagyarban a Petőfi-fánál elmondtuk a Tisza című verset.
A szellemi élmények után az ízlelőbimbókat támadtuk meg Penyigén, a lekváriumban. Itt teljes körű kiállítást láthattunk a szilvafőzés kellékeiből, ugyanakkor természetesen vásárolni is lehetett a lekvárból, de a cseppfolyós feldolgozottsági szintű szilva beszerzése is megoldható volt.
Ezt követően a technikát kedvelők örülhettek: Túristvándiban a vízimalmot látogattuk meg, és ami kevésbé gyakori: ez nem csak múzeum, hanem a malmot el is indították, így működés közben is láthattuk.
Ebédre különleges ételt kaptunk: Magdikánál kötött tészta levest és málékásás töltött káposztát tálaltak fel. Itt volt idő népművészeti termékek (pl. hímzett terítők), lekvárok és pálinka vásárlására is. Épp ottjártunkkor főtt a szilvalekvár: itt már a modern technikát is alkalmazták: a leégést megakadályozandó egy faszerkezet forgott az üstben, amit már nem kézzel, hanem villanymotorral hajtottak. A bőséges ebéd után a Tisza-Túr bukógát következett: ezzel már elérkeztünk az ukrán határra. A gáti séta után Móricz „tündérszigete”, Tiszacsécse következett. A zsúpfedeles kis házikóban megnéztük a kiállítást, valamint a közelben álló református templom harangtornyát. Hogy az irodalomnál is maradjunk, Szatmárcseke következett. Meglátogattuk a Kölcsey-emlékszobát, majd az egyedülálló temetőt, ahol szinte kizárólag csónak alakú fejfákat használnak. A vacsorát is itt költöttük el: helyben sütötték az ízletes kemencés lángost. Az evés után nótázás következett, melyben a korábban működő kórus egyik oszlopos tagja is részt vett.
Másnap reggel Nagyszekeres felé haladtunk, ahol a Szenke és Gögő patak mesterséges szigetén egy parányi erődtemplomot néztünk meg. Csengersimán várt a következő református templom: itt az istentiszteleten is részt vettünk. Hazafelé Baktalórándházán, a Fenyves csárdában ebédeltünk, majd hazatértünk Budapestre.
 
Nagy öröm volt az együtt töltött három nap, és külön köszönet Molnárné Vida Annának a szervezésért! Reméljük, hogy jövőre hazánk újabb szép, de még nem ismert helyeit kereshetik fel a Pest megyei könyvtárosok, valamint a hozzánk csatlakozó ismerősök.
A kirándulás képei megtekinthetők az alábbi címen: http://www.ngvk.hu/szatmar-bereg

Szőts Dávid