Magyar Könyvtárosok Egyesülete
Pest Megyei Szervezete

1827 Budapest, Budavári Palota "F" ép.
www.pemeksz.hu
Felvidéki barangolás II.
Csallóköz – Kis-Kárpátok – Mátyusföld - Pozsony
2013. június 13-16.

A MKE Pest Megyei Szervezet által ismételten – hagyományőrzően – megszervezésre került a pihenést, a feltöltődést is biztosító tanulmányút, amellyel sikerül egy kicsit a mindennapok mókuskerekéből kizökkeni.
Az időpont és a programterv ismeretében már mindannyian némi izgalommal és érdeklődő kíváncsisággal gondoltunk a gyönyörű felvidéki tájak által nyújtott élményekre, amelybe villámcsapásként sújtott le a Dunán és annak mellékfolyói mentén lezúduló nagy árvíz. Bíztunk abba, hogy a határainkon belül és azon túli összefogás, no meg a folyó lassan-lassan lecsillapuló hullámai nem gátolják tervezett uticéljaink megvalósulását.
Mindannyian, de főleg a szervezők szinte percről-percre követték a lefolyó ár szintjének emelkedését, majd annak a lassú apadását, az emberi összefogás hatalmas erejét, mellyel nagymértékben csökkenteni, vagy megelőzni tudták a bekövetkezhető hatalmas károkat
 
Elérkezett az indulás időpontja, amikor is a Duna árhulláma már a déli határvidéket lépte át, így június 13.-án reggel örömmel találkoztunk a régi-új ismerősökkel és irány a Ml autópálya, a komáromi Erzsébet-híd, ahol az elmúlt évben is hagytuk magunk mögött a hazai tájakat.
Első állomásunk a gútai hajómalom volt, melyet Európa leghosszabb fahídján lehet megközelíteni. Az idegenvezető két csoportban mutatta be részletesen a valósághű rekonstrukciót, melynek kivitelezése során ragaszkodtak az eredetileg tervezett anyagokhoz, a malom táji jellegének megőrzéséhez. A hajómalom 1995-ben a Szlovák Természet és Tájvédő Egyesület Túzok Alapszervezetének tulajdona lett.
Míg az egyik csoport az ismertető „fejtágításon” vett részt, a többiek egy-egy frissítő sör, kávé mellett járhatták körbe a parkot.
 
Tervezett programunkhoz illően a déli órákban érkeztünk meg Deákiba, ahol számunkra nyitották ki a 13. században épült római katolikus templomot, melyet az 1872-75-ös években neoromán stílusban bővítettek, majd 1940-es évek kezdetén Kontuly Béla freskója is elkészült. 1993-ban a díszüveg ablakok restaurálásával kezdődtek újra a felújítási munkálatok, majd a torony, a tetőszerkezet, /ahol megtekintettük az egykori bencések celláit / vakolatcsere következett és a homlokzat festésével 2001-ben újraszentelték. Kiemelendő, hogy az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert 13. századi latin szertartáskönyvet, melyben a Halotti beszéd is olvasható, /melyből részletet hallgathattunk meg / de a deáki templomról is található benne feljegyzés.
 
Kora délutáni órákban érkeztünk meg Galántára, ahol a Kontár Judit könyvtáros kolléga várta csapatunkat. A járási körzeti feladatokat is ellátó könyvtárban csatlakozott hozzánk a könyvtár igazgatója is. A szakmai részlegek vezetői részletesen bemutatták az utóbbi időben szépen és igényesen felújított belső tereket. A könyvtár büszkélkedhet új bútorokkal, internetszobával, megfigyelő kamerarendszerrel és a nyári melegben a kellemes hőmérsékletet biztosító klímaberendezéssel. Köszönjük a frissítőt, a kávét és finom pogácsát, amely további galántai sétánkat megkönnyítette.
Első utunk során az 1600 körül Esterházy Ferenc által épített kastélyba látogattunk, amelynek teljes felújítása 1992-ben fejeződött be. Ma házasságkötő terem, Városi Galéria és Honismereti Múzeum működik benne. A kastély körül látható volt a régi városfal maradványa, de városképileg nem nyújtott kellő esztétikai élményt az újkor által köréje épített blokkházak tömege.
Ezután a Esterházy Dániel és Eszterházy Pál által 1633-ban épített kastélyhoz mentünk, amelyet 1736-ban barokk stílusban átépítettek. Mai formáját 1860-an kapta, amikor Esterházy József neogótikus stílusban átépítette. A kastélyt a 19. század második felétől hatalmas park övezi, amelyben egzotikus növények és hatalmas tölgyfák találhatóak. A város saját erejének keretei között fokozatosan újítja fel a kastélyt. Ottjártunkor is dolgoztak az építőmunkások. A szépen gondozott parkban koszorút helyeztünk Kodály Zoltán szobrára, énekszó és közös fotó kíséretében. Kodály Zoltán gyermekkorát Galántán töltötte, apja itt volt állomásfőnök, és az itteni népzene ihlette a Galántai táncokat.

Első napunk utolsó állomására – szálláshelyünkre – Somorjára érkeztünk. Utunk először a Zalabai Zsigmond nevét viselő könyvtárba vezetett, ahol nagy vendégszeretettel vártak. Bereck Zsuzsa kolléga bemutatta a kívül-belül megújult könyvtár működését.
A városba mindig csak a napi programok után érkeztünk, így azt részletesebben nem tudtuk megtekinteni, de az útikönyvek szerint említést érdemel a 13. század második felében épült késő román stílusú református templom, a római katolikus templom és rendház, melyet 1778-ban barokk stílusban építettek, az evangélikus templom pedig klasszicista stílusban épült 1785-ben.
Szálláshelyünk egy – vendéglátásra épülő alapítványi – szakközépiskola kollégiumában volt.
 
Az első nap fáradalmait kipihenve utunk – idegenvezető kalauzolásával – a magyar koronázó városba, Pozsonyba vezetett. Már messziről büszkén kiemelkedik a nagy, saroktornyos vár épülettömbje, ahol ma a Nemzeti Múzeum található. A vár alatt áll a gótikus koronázó templom, és láthattuk a büszkén hömpölygő Dunát is, ahonnan élénk szélfúvás áradt felénk. A „koronázási utat” követve az ódon városrész nagyon hangulatos képet festett elénk.
A középkori erődfal maradványa, a Szent Mihály kapu 1411-ban épült. Az óvárosháza épületének 15. századi egykori őrtornya az 1590-es földrengés következtében ledőlt, a mai tornya barokk. A Grassalkovich-palota későbarokk-rokokó stílusban épült 1760-ban, ma a Köztársasági Elnöki rezidenciája.
A Szlovák Nemzeti Színház épülete eklektikus stílusú, előtte a Ganümédesz-szökőkút áll, hosszú parkkal. A látnivalókat nehéz lenne itt a teljesség igényével felsorolni, a lényeg az, hogy a fényképezőgépek kattogása a látnivalókat igen-igen gyakran rögzítette, melyek láthatóak a honlapon.
 
Az a jó hír ért bennünket, hogy Dévénybe vezető útra az árvíz utáni tilalmat feloldották, így eredeti uticélunkat követve Dévény impozáns várához vezetett utunk, mely a magyar királyság nyugati kapuja volt a Duna és a Morva folyók összefolyásánál. Festői a kilátás, innen látható a Kis-Kárpátok vonulata. A vár területét bebarangolhattuk, sőt a Duna és Morva folyó partjára is lemehettünk. Megnéztük a vasfüggöny idején meglévő határsávot, – ahol egykor a rokonok, ismerősök akár át is kiabáltak egymásnak, – valamint az áldozatok emlékművét.
 
Harmadik napunk is programokban bővelkedett, a reggeli kudarc ellenére, amikor is Szentgyörgyön megállva a Szentháromság templomot szerettük volna megtekinteni, annak is a kőoltárát. Nem sikerült…. Zárva volt. Ezt követően Cseszte felé vettük az útirányt, ott is a határában fekvő Vöröskő várához. Nagy meglepetés ért bennünket, ugyanis a vár körül már hatalmas tömeget láttunk, „kis hercegnő” fesztivált rendeztek. A vár kívülről is impozáns, belső építészetének és berendezéseinek megtekintésében külön idegenvezető segített.
 
Következő megállónk Szomolány. A község a trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott. Vaskori szkíta erődítmény maradványai vannak itt. Várkastélya a falutól északra emelkedő hegyen áll, melynek udvarára – rendezvény miatt bejutni nem tudtunk, de a kastélyhoz vezető hatalmas gondozott parkban nagy sétát tehettünk.
 
Nagyszombat Pozsonytól északkeletre a Kis-Kárpátok és a Vág völgye között elterülő medencében fekszik. A városba már ránk tört a nagy meleg. A város nevezetességeihez tartozó Szent Miklós plébániatemplom a 14. században épült, ez volt 1822-ig az esztergomi érsekek székesegyháza. A templom északi oldalkápolnájában található Könnyező Szűz Mária kegyképe, melyet 1546 óta a város oltalmazójaként tisztelnek. Kodály Zoltán itt, az érseki főgimnáziumban érettségizett.A várostorony 1574-ben épült, majd átépítették, a leégése után is újjáépült, és sokáig tűztoronyként működött.
Az érseki palotát 1562-ben építtette Oláh Miklós prímás, később bővítették. A klarisszák temploma gótikus eredetű, melyet reneszánsz és barokk stílusban építettek át.
A szabadprogram ideje alatt az egyre melegedő időben kellemesen hatott a hűsítő fagylalt, sör, és a kávé.
 
Utunk utolsó napját Pozsonyban szabad programmal indítottuk. Itt ki-ki megcsodálhatta még egyszer az óváros ódon hangulatát, a romantikus zeg-zugos utcákat, hangulatos kávézókban el lehetett fogyasztani egy kis frissítő kávét. Megvehettük az apró kis ajándékokat, emlékeket, volt, aki magyar misén vett részt. A megbeszélt időben mindeni a buszon volt és utunk végső állomása Öreg- vagy Révkomárom felé tartottunk, ahol az egykori könyvtárigazgató, Zsok Gizella lelkes és mindenre kiterjedő kalauzolása mellett haladtunk „Jókai nyomában„. Programunkat egy heves vihar szakította meg, de a meglepetés „sztrapacska” kárpótolt bennünket. A vacsora után megkoszorúztuk Jókai szobrát, majd irány az Erzsébet-híd, és Budapest. Mindenki szerencsésen hazaért.
 
A szöveges összegzést színezi a sok fotó, melyeket már feltöltöttünk egy közös albumba. Ezekből a képekből egy kisebb válogatás honlapunkon is megtekinthető.
 
Magam és a csapat nevében ismételten köszönjük a szervezőknek, Klárinak és Ewának a Csallóközi utunk megszervezését, koordinációját. Jó volt, hogy bepillantást kaphattunk a „határon túli” könyvtárak életébe is.

Kiss Regina

Fotótár: Tanulmányút, Felvidéki várak 2.
Meghívó: Tanulmányút, Felvidéki várak 2.