Magyar Könyvtárosok Egyesülete
Pest Megyei Szervezete

1827 Budapest, Budavári Palota "F" ép.
www.pemeksz.hu
a csemői találkozás hatásváltozatai
Hogyan lettem protagonista?

"Kezdetben volt a létezés, de a létezés nincs létező lény,
vagy létező dolog nélkül. Kezdetben volt a szó, a gondolat,
de a tett még előbb volt. Kezdetben volt a tett, de a tett
nincs cselekvő nélkül, nincs olyan tárgy nélkül, amelyre
a tett irányul és olyan "te" nélkül, akivel a cselekvő
találkozik. Kezdetben volt a találkozás."
(J. L. Moreno)

Protagonistának nevezik a pszichodráma játékban résztvevő szereplők közül a főszereplőt, akinek a témáját, eljátszák a játékban résztvevők. Megvallom, nem szeretem a szerepjátékot. Olyan kényelmetlen érzés kibújni a bőrömből és másnak lenni, másnak látszani, mint amilyennek gondolom vagy érzem magam. Sejtem, hogy mások is hasonlóan érezhetnek, mert bizony kevesen gyűltünk össze a csemői tréningen pedig alapos szervezés előzte meg a találkozót. Valahogy mindenki talált kifogást, ürügyet, valódi indokot, amiért nem tud eljönni. Ettől aztán kicsit rosszkedvűen kászálódtam ki a Pest Megyei Könyvtár autójából Csemő főterén a könyvtár előtt. De hamar jókedvre derültem, mert kedvesen és szívélyesen fogadott minket Györgyi (Sasi Ferencné) a könyvtáros kolléganő és perceken belül megérkezett a többi kolléga is, akik elfogadták a meghívást és voltak bátrak eljönni. Már itt volt Vidra Szabó Ferenc és Péterfi Rita, a két tréningvezető is.
 
Szépen sütött a nap, és a könyvtár új épülete Csemő virágos „főterén” szemben a gyerekzsivajtól hangos óvoda kerttel kellemes helyszínnek ígérkezett. Csemő 8 ezer hektár területen, két város – Nagykőrös és Cegléd – külterületeiből alakult község, Budapesttől 70 kilométerre. Szinte egyedülálló az országban hatalmas tanyavilágával még maradványokban megtalálható homoki szőlő- és bor kultúrájával. Lakossága, amelynek 60% él a tanyákon a 90-es évek óta a falusi turizmusban keresi a megélhetés forrásait. Ekkor indult fejlődésnek a belterület infrastruktúrája és 2003 márciusában avatták a könyvtár épületét is.
 
Már az épület külső látványa maga egy felüdülés volt számomra a sok elhanyagolt, zsúfolt falusi könyvtári helyiség után. Tágas, világos helyiség fogadott belépve az ajtón. A könyvtári rész az emeleten található, amelybe otthonos hangulatú falépcső vezetett. Először a gyerek részlegbe értünk, majd a néhány lépcsőfokkal megemelt szintű felnőtt részlegbe. Itt pakoltuk le a tréning kellékeit és még volt idő kicsit átfutni az állományt, megnézni a helybéli asztalos mester kitűnő könyves polcait, amellyel nagyon hangulatosan és praktikusan sikerült berendezni az egyterű könyvtári helyiséget. És nemsokára el is indult a foglalkozás. Ismerkedni nem igen kellett, mert három kolléganő kivételével mindenki ismert mindenkit. A bemutatkozó beszélgetés és néhány hangulatfokozó játék után már azonnal témánk közepébe jártunk a szakmai partnerkapcsolatok kiépítésének módozatainál. De nem okoskodva beszélgettünk, hanem játszottunk. De jó nekik még erre is ráérnek: játszani ! – gondolhatjátok többen is. Igen, játszottunk, mert ezt is ki akartuk próbálni magunkon, hogyan tanuljunk mi kicsit agyonhajszolt, fáradt könyvtárosok, már megint újat és mást és máshogyan, mint ahogy fiatalon megszoktuk mindenféle intézményesített oktatáson, továbbképzésen. Ebben volt vezetőnk és játszótársunk Feri és Rita a két képzett pszichodráma pedagógus. Rajzoltunk, festettünk és gyurmáztunk, közben apró és szórakoztató projektív tesztecskékben szembesültünk saját érzéseinkkel, gondolatainkkal ismertük meg a többieket. Sétáltunk, vásároltunk, főztünk mindezt jókedvűen, lazán. Nem voltak kellemetlen, kényelmetlen pillanatok. Szinte észrevétlenül és szórakozva jártuk körbe a könyvtáros lét különböző aspektusait. Legelőszőr is saját szakmai identitásunkat, azonosság tudatunkat, tapogattuk kompetencia határainkat és kapcsolati, kapcsolódási képességeinket. Sok volt az önismeret fejlesztő játék, de minden úgy, hogy magam vonhattam le saját magam számára és a saját magam erejéhez mérten a tanulságokat. Nem összegeztünk és ítélkeztünk és nem bíráltunk senkit és semmit.
Két mozzanat volt emlékezetesebb számomra. Az egyikben arról szólt, hogy meddig és milyen mértékben lehet, vagy kell felvállalni könyvtárosként az olvasók által behozott szociális nehézségeket. A jószándék által vezérelve milyen könnyen vállaljuk túl és terheljük le magunkat. S mikor esetleg egyensúlyt vesztve elmerülünk a tengersok tennivalóban és összecsapnak fejünk fölött a hullámok hiába kapkodunk a jogszabályok, rendelkezések mentőövéhez azok nem óvnak meg bennünket. Csak saját magunk rendelkezhetünk magunk és az általunk meghatározott szabad mozgási és cselekvési játékterek felett. Érdekes volt követni, ahogyan kolleganőnk mintegy hangosan gondolkodva fogalmazta dilemmáját, érzéseit, rendszerezte emberi viszonylatait, kereste a könyvtáros szerep helyét a település és egy kicsit önmagában is.
 
A másik mozzanat főszereplőjévé én magam váltam azáltal, hogy az én helyzetemet választották a kollégák dramatizálásra alkalmasnak. (Ez már a harmadik nap végén történt, amikorra megérett a helyzet bennünk arra, hogy szerepeket játszunk -, ami ellen kézzel lábbal és szóval is tiltakoztunk, amikor az első nap elején mindenki elmondhatta, hogy mi az amit végképp nem szeretne.)
 
A dramatizálás itt azt jelenti, hogy mindenkit érdekelt az én problémám és szerettek volna mélyebben foglalkozni vele. Ez alkalommal a beszélgetésünk a munkahelyi közérzetünkről szólt. Hogyan érezzük magunkat a munkahelyünkön? Csak a saját érzéseinkről beszéltünk és nem a személyes kapcsolatainkról. Az én játékom címe: „Egyedül vagyok minden feladattal és problémával”. A játék során kibontakozott egy történet, amelyben én voltam én, és a többiek sorra léptek színre, mint az én férjem, barátaim, és személyesítettek meg olyan érzéseket, mint a félelem, a magány, a szeretet, az elégedetlenség. Képzeletünkkel megelevenítettük a múltam egy jelentős történését, amelyhez tapadva jutottam ebbe a bezárt helyzetbe. Többet erről írni nem akarok, mert nehezen tudnám szavakba foglalni az „akkor és ott” megelevenedő érzéseket, a felszabaduló feszültséget és a játék végén érzett könnyűséget és belső melegséget. Mintha rendet tettem volna egy elhagyott, régen sokat használt és szeretett szobácskában.
 
A megbeszélés során a visszajelzések az egyedüllétről, a szeretetteljes törődésről, az elengedésről, a veszteségről szóltak.
 
Sok hozadéka volt még e három napnak pihentünk tanultunk, játszottunk, nevettünk és sírtunk, és hogy együtt jól éreztük magunkat.
 
Végül, ha van kedvetek olvasgassátok a résztvevők „verseit”.
 

Kellemes találkozás,
Elgondolkodtató kommunikáció.
Nem jó egyedül!
Őszinte nyitott szembenézés
Bizalmat s örömöt szül.
Katartikus önismeret
Energetizáló empátia,
Oldottságból odafigyelő szeretet.
Mindenre képes vagyok!
 

Kellemes meglepetésben részesültem
Ezen a találkozáson,
Segítséget kaptam az önismeret, a nyitottság, az őszinteség
Az odafigyelés, az oldottság, a szeretet, az egyedüllét
Szavak újraértelmezéséhez,
Úgy megyek haza, hogy mindenre képes vagyok!
 

Kellemes oldottság
Jó találkozások, öröm
Elgondolkodtató szembenézés
Nyitottság, őszinteség, bizalom
Energetizáló odafigyelés, empátia,
Koncentráció, meglepetés, katarzis
SZERETET, növekvő önismeret
Mindenre képes vagyok
Egyedül?
NEM!
SEGÍTSÉG!!!
 

Kellemes oldottságban
A csemői könyvtárban
Találkoztam olyan kollégákkal,
Akik őszinteséggel, empátiával
Bizalommal tárták fel legbensőbb érzéseiket, gondjaikat, vívódásukat
Miáltal hatalmas segítséget adtak
Nekem az önismerethez vezető
Önmagammal való szembenézéshez.
Elgondolkodtató, megrendítő
Energetizáló három nap volt
Amelynek végén azt érzem
„Mindenre képes vagyok”
 

Nem hittem, hogy még születhetnek találkozások.
A bizalom kihalt,
a szembenézés, nyitottság,
az odafigyelés energetizáló,
önismeret csak egyedül őszinte,
az empátia megrendítő.
Jó szeretet: katarzis.
Meglepetés: mindenre képes vagyok.
Őszinte segítség elgondolkoztató,
Megrendülés és öröm!
 

Öröm volt az együttlét,
Katartikus élmény,
Bizalom és őszinteség
A szeretet nyelvén.
Megrendítő találkozás:
Úton önmagunkhoz.
Meglepetés, szembenézés,
Segítség az ÚT-hoz.

Fotótár:

Kapcsolat