Katalin pályafutása nem csupán munkaévek száma, hanem egy gyermekkori álom kiteljesedése. Ahogy ő maga fogalmazott, minden a csepeli könyvtár falai között kezdődött, ahol az olvasóterem csendjében nemcsak könyveket, hanem hivatást is talált.
Paulusz Katalin 1980-ban született Budapesten, ahol gyermek- és ifjúkorát is töltötte. A könyvek és a könyvtárak világa már nagyon korán meghatározó szerepet játszott az életében. Általános iskolás korától kezdve rendszeres látogatója volt a csepeli Szabó Ervin Könyvtárnak, amely számára nem csupán a tanulás és az olvasás helyszíne volt, hanem egy olyan inspiráló közeg is, amely alapvetően meghatározta későbbi pályaválasztását. Számtalan délutánt töltött a könyvtár falai között: olvasott, tanult, kutatott, és közben figyelte a könyvtárosokat, akik elkötelezetten segítették az olvasókat. Már ekkor megfogalmazódott benne a gondolat, hogy milyen nagyszerű lenne egyszer könyvtárosként dolgozni, és mások számára is hozzáférhetővé tenni a tudás, az olvasás és a kultúra világát.
Ez a gyermekkori álom idővel tudatos hivatássá vált. A könyvtárasszisztens képzés elvégzését követően 2001-ben lehetősége nyílt arra, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársaként kezdje meg szakmai pályafutását kispesti fiókkönyvtárban. Az itt eltöltött évek során alapos szakmai tapasztalatot szerezett a közgyűjteményi munka különböző területein, megismerhette az olvasószolgálat, az állománygondozás, a rendezvényszervezés és a közösségi kapcsolatok építésének mindennapi feladatait. A könyvtárhasználók igényeinek megértése, a szolgáltatások fejlesztése és a kulturális közvetítő szerep iránti elkötelezettsége ebben az időszakban erősödött meg igazán. Közben felsőfokú tanulmányait is folytatta, és diplomás informatikus könyvtáros végzettséget szerezett.
A könyvtártudomány és az információs technológiák összekapcsolása különösen közel állt hozzá, hiszen már ekkor lótható volt, hogy a könyvtárak jövőjét egyre inkább meghatározza a digitális kultúra és az információs társadalom fejlődése. 2007-ben családi okokból Százhalombattára költözött, ahol új szakmai lehetőségként csatlakozott a Hamvas Béla Városi Könyvtár munkatársi közösségéhez. Gyermekkönyvtárosként folytatta munkáját, ahol kiemelt feladatának tekintette az olvasás megszerettetését a legfiatalabb korosztállyal. Szoros együttműködést alakított ki a város bölcsődéjével, óvodáival és iskoláival, rendszeresen szervezett könyvtári foglalkozásokat, olvasásnépszerűsítő programokat, vetélkedőket, kézműves eseményeket és rendhagyó irodalmi alkalmakat. Meggyőződése, hogy a könyvtárnak nem csupán információs központként, hanem közösségi és nevelési térként is fontos szerepe van a gyermekek személyiségfejlődésében.
Gyermekei megszületését követően, 2017-ben a felnőttkönyvtári részlegben folytatta munkáját. Ebben az időszakban a felnőtt olvasók igényeinek kiszolgálása mellett munkájában egyre nagyobb hangsúlyt kapott a helyi közösségek támogatása, a kulturális programok szervezése, az élethosszig tartó tanulás elősegítése, valamint a digitális kompetenciák fejlesztését támogató szolgáltatások bővítése. Aktívan részt vett a könyvtár szakmai és stratégiai fejlesztéseiben, valamint a város kulturális életét gazdagító rendezvények előkészítésében és lebonyolításában. 2020 őszétől könyvtárvezető-helyettesként folytatta munkáját. Ebben pozícióban már nemcsak a szakmai feladatok koordinálása, hanem a szervezeti működés támogatása, a munkatársak szakmai irányítása, a fejlesztési projektek előkészítése és a fenntartóval való együttműködés is a feladatai közé tartozott. Kiemelten fontosnak tartotta a szolgáltatások folyamatos megújítását, a digitális megoldások bevezetését, valamint azt, hogy a könyvtár a város egyik meghatározó közösségi és kulturális intézményeként működjön. 2025 augusztusától a Hamvas Béla Városi Könyvtár igazgatójaként végzi munkáját.
Intézményvezetőként célja, hogy a könyvtár továbbra is nyitott, korszerű, innovatív és befogadó kulturális központként szolgálja Százhalombatta lakosságát. Fontosnak tartja a fenntartó önkormányzattal, a város oktatási, kulturális és civil szervezeteivel kialakított partneri együttműködéseket, valamint azt, hogy a könyvtár minden korosztály számára értékteremtő szolgáltatásokat nyújtson. Hisz abban, hogy a könyvtár a 21. században is nélkülözhetetlen szereplője a közösségépítésnek, a tudásmegosztásnak és a kulturális értékek megőrzésének. Több mint két évtizedes könyvtári pályafutása során végig az a gyermekkori elhivatottság vezette, amely egykor a csepeli könyvtár olvasótermében született meg benne. Ma is ugyanazzal a lelkesedéssel dolgozik azért, hogy a könyvtár minden látogató számára a tudás, az inspiráció és a közösségi élmények otthona Iehessen. Paulusz Katalin története igazolja, hogy a könyvtárosság több, mint szakma: az egy életre szóló elköteleződés a tudás, az inspiráció és az emberi kapcsolatok mellett.
Kedves Katalin! Gratulálunk a 25 évhez, és kívánunk további sikeres, alkotó éveket, tele szakmai örömökkel!
